Strausz Janka
A sintó és a japán népi hiedelemvilág (a japán faluhatár jelentősége)
Strausz Janka
1. Sintó irányzatok:
népi sintó (legtisztább formában fennmaradt változat), népi hiedelmek, babonák
szekta sintó – több szekta, amelyek vallásos tevékenységet folytatnak, de nincs szentélyük
udvari sintó: – a császári család részvételével végzett rituálék
szentély sintó: – nagy szentélyekhez kötődik, éves fesztiválok helyszínei
2. Sintó:
A japánok ősvallása: (神道), azaz a Kamik Útja
Kami (神): rejtélyes természeti erő megtestesülése, amely különleges helyeken, tárgyakban lakozik. Lehet elhunyt személy megtestesülése is.
Vallási szinkretizmus: a kontinensről érkező vallások (buddhizmus, taoizmus) hatása
Animisztikus vallás – jellemzi: a spiritualitás, a pluralizmus, a természet tisztelete
Célja: az e világi élet elősegítése, támogatása
Fontosabb rituáléi: Shichi-go-san (7-5-3), azaz a gyermekek egészséges, hosszú életének érdekében végzett tisztító rítus
Házassági ceremónia, újszülöttel kapcsolatos rituálék
Közösségi rituálék: ősök tisztelete: sintó szentélyben, rizs aratása, ültetése
Egyéb rontásűző, tisztító célzatú rítusok
3. A népi sintó és a japán falu világa:
Fontos: az uji gami (氏神) tisztelete, azaz a közösség jólétéért felelős, teremtő ős-kami. A falu vagy területvédő kami (adott területen élő, rokoni viszonyokat ápoló nagycsaládok közös kamija – ált. családalapító ős! Aratás, betegség – közösséget érintő esetekben hozzá fordulnak.
A japán falu eredeti határpontjai:
Muraムラ (falu=lakóterület), Nora (termőföld)ノラ és Yama (hegy)ヤマ határaiban.
A faluhatár:
„Senki földje”: sem a faluhoz, sem a külvilághoz nem tartozik.
Ambivalens, veszélyes, transzcendens dimenzió.
A mindennapi életet befolyásoló, jelentős térbeli elem (gyülekezési hely, közösségi események, rituálék színtere)
Falusi önidentitás kifejeződése (többi falutól a határ választ el): falun belüli világ (rend) – falun kívüli ismeretlen világ (káosz) – duális szerkezetű világkép.
Meghatározhatatlan tér, homályos dimenzió - az emberi világhoz fűződő, feltűnő cselekedetek (pl. éneklés) felboríthatják a világok közti egyensúlyt - esküvőknél el kell kerülni.
Csak konkrét céllal közelítik meg (faluba bejutás/kijutás, ceremóniák).
Megakadályozza a betegségek és a szerencsétlenségek bejutását a faluba.
Mindent, ami tisztátalan és ártalmas, innen űzik ki.
Ördögi teremtmények jelennek meg itt, akik veszedelmet hoznak a falura.
Az istenségeknek és a szellemeknek fohászkodnak, különféle imádságokat mondanak el.
A rejtett paradicsomba/túlvilágra vezet el.
A holtak szellemét itt fogadják és búcsúztatják el.
Faluhatár jelölő ikonok:
Mesterséges (teremtett) ikonok:
Határvédő kamik szobrai: Douso-jin 道祖神 (a legnépszerűbb határvédő ), Yama no Kami (hegyi szellem), Jizou 地蔵 (temetők környékén)
Shimenawa (az úton keresztbe húzva: útzáró kötél), út menti jelzőoszlopok, fákról lelógatott szalmacipők, különféle tárgyak, fába vert sarlók
földbe szúrt bot, kút, fakapu, bábuk.
Hidak: Hashi-hime: a hidak közelében felbukkanó, féltékeny és bosszúálló szellemlény, aki irigykedik a szerelmesekre.
Természetalkotta ikonok (hétköznapi látvánnyal bíró tereptárgyak)
Sziklák, folyók, öblök, vízesések, szirtek, barlangok szájai,földhalmok, hegyekre vezető utak, hegyi hágók, hármas-és négyes útkereszteződések, átkelőhelyek, kitaposott gyalogösvények
Közösséget érintő problémák felszámolása a faluhatárnál:
káros rovarok száműzése (mushi okuri), betegségek (ekijin okuri), kedvezőtlen időjárási körülmények (amakaze okuri)felszámolása, keresztutak lezárása (tsuji-giri), elhunyt ősök lelkeinek (mitama) üdvözlése/búcsúztatása (shouryou mukae/okuri), obon (halottak napi ünnep), gyógyító ceremóniák.
Áradás veszélyekor, valamint vár- és hídépítkezések előtt: emberi áldozat (hitobashira szokása) a víz kamijának kiengesztelésére.
Faluhatárral kapcsolatos legendák:
Tsukigami-sama (憑神様): az embert megszálló istenségek és éhező szellemek (Jikitori, Gakibotoke, Hidarugami)
Jóslatok: isteni kinyilatkoztatás az útkereszteződésekben (tsujiura 辻占) és hidaknál (hashiura 橋占)
A híd mint központi motívum (hídon a holtak lelkei járnak-kelnek, ezért az újszülött sem kelhet át rajta).
Wankashi (椀貸し), azaz a kölcsönbe kapott rizses tálka legendája (barlangnál, tó szélénél, vízesésnél, kútnál, ősi sírhelyeknél)
Ajánlott irodalom:
Bhikku Satori Bhante, A sintoizmus, Gondolat Kiadó, 1990.
Ian Reader, A sintoizmus, Kossuth Kiadó, 2000.
Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999
Megosztás a facebookon