Takó Ferenc 2015

Japanizált hagyomány:
a konfucianizmus és a buddhizmus átvételei

 

Röviden a konfucianizmusról

• Konfuciusz (Kongzi [jap.: Kōshi[1]] 孔子, i.e. 551–479) nevéhez kapcsolt hagyomány
• Cél: az „ég-alatti” (tian xia 天下 [jap.: tenka]) rendjének helyreállítása a káoszból (luan 亂/ jap.: ran 乱])
• A minta a „régi uralkodók” útja (xianwang zhi dao / sen’ō no michi 先王之道)

„[…] A nemes (junzi 君子 [jap.: kunshi]) gondosan ügyel a dolgok alapjára (ben 本). Ha az alap áll, akkor megéled a dao (道). Márpedig a szülők tisztelete és a testvériesség az emberség (ren 仁 [jap.: jin]) alapja.«” (Lunyu論語[jap.: Rongo, „Beszélgetések és mondások”], I.2. Tőkei Ferenc: Kínai filozófia, Ókor, I. kötet. Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány, Bp., 2005. A fordítást minimálisan módosítottam.)

• A cél az „erények” (de  德 [jap.: toku 徳]) kiművelése: ren 仁 (jap.: jin) – „emberségesség”; li 禮 (jap.: rei 礼) – „szertartásosság”; xin 信 (jap.: shin) – „szavahihetőség”; yi 義(jap.: gi) – „igazságosság”; zhi 智(jap.: chi) – „bölcsesség”

•   Ami nem tartozik az embereket körülvevő dolgokhoz (az „égalattihoz”), vagyis a gyakorlathoz, arról Konfuciusz nem beszél (ld. Lunyu, V.12.). Fontos: a „szertartások” a gyakorlathoz tartoznak, mert a holtak szellemének és (ezáltal is) az élők jólétét biztosítják!

 

Röviden a buddhizmusról

• Gautama Sziddhárthához (i.e. VI–V. sz. / V. sz. vége / IV. sz.), Buddhához (nem személynév! buddha: „felébredt”, „megvilágosodott”) kapcsolt hagyomány
• Az általunk érzékelni vélt világ múlandó (anitja) szenvedéssel teli (duhkha) és én-nélküli/lényeg nélküli (anátman) – ebből keres szabadulást (móksa) a tanítás
• A cél: felismerni, hogy a körülöttünk lévő világ káprázat – e felismerés kiszabadít a körforgásból, eljuttat a nirvánához(jelentése: „ellobbanás”, „kialvás”)

„Ez a nemes nyolcrétű ösvény, úgymint: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés. […] És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.” (Buddha beszédei, „A tan kerekének elindítása” – Vekerdi József fordítása, ld. Buddha beszédei, Helikon, Bp., 1989. Interneten ld.: http://terebess.hu/keletkultinfo/buddhabeszed.html)

 

A japán társadalom átalakulása

• A VI–VII. századra a vérségi kapcsolatokon alapuló társadalommodell szembekerül a törvény alapú szerkezettel (Taika 大化reformok [645], Ritsuryō 律令rendszer [672])
• Az uralkodó esetében ez azzal jár együtt, hogy az isteni származás és a katonai erő (ld. Jinmu császár nevében: 神 és 武) megjelenik a rátermettség, az erény (toku徳) követelménye

• A konfucianizmus már a IV. századra Japánba kerülhetett

• Vita a buddhizmus pontos átvételének idejéről, de legkésőbb a VI. században.

„A koronaherceg és a főminiszter rendelete alapján a három kincset (sanbō 三宝 [a Buddha (Hotoke 仏), a tan (hō 法), a szerzetesi rendek (sō 僧)]) tisztelni kell. A murajik az ősök [tehát saját őseik!] tiszteletére egymással versengve épületeket emeltek a Buddhának. Ezeket terának nevezték.” (Nihonshoki, Suiko 推古 császárnő 2. éve, tavasz 2. hónapja)

 

Shōtoku taishi (i.sz. 572–622)

• Suiko császárnő unokaöccse, Umayado no ōji (厩戸皇子) néven is ismerjük
• Legendás történetek, Suiko uralkodása alatt egyesítő törekvés
• A Tizenhét cikkelyes alkotmány (Jōshichijō kenpō 十七条憲法)
• Klasszikusan shintō elemek

1. cikkely: „Tartsuk értékesnek a harmóniát (wa 和) és a szembenállást kerüljük. Az emberek hajlamosak a szétszakadásra és kevesen képesek a belátásra. Ezért sokan nem követik apjuk szavát és ellenségeskednek a szomszédos falvakkal. Ha a fenti harmóniában van, a lenti pedig nyugodt és egyetértéssel vitatnak meg mindent, a dolgok természetes menetükben folynak. […]”

• A buddhizmus mint védelmező központi szerepe

2. cikkely: „Őszintén tiszteljük a három kincset (三宝,三寶). A buddha (仏,佛), a törvény (法) és a szerzetesi rendek (僧) nyújtják minden országban a legfőbb védelmet (帰,歸), és ezek a legfőbb tisztelet tárgya. […]”

• A konfuciánus tanítást idéző képek jelennek meg

3. cikkely. „Ha császári szót hallunk, feltétlen alázattal legyünk. Az uralkodó az ég (天), az alattvaló a föld (地). Az ég takarja, a föld tartja, így az idő rendben váltakozik, s a mindent éltető lélekerő forogni tud. Ha a föld akarná az eget felborítani, az rombolást eredményezne. […]” (Jamadzsi Maszanori fordítása nyomán, ld. Jamadzsi: Japán története, Gondolat kiadó, Bp., 1989, 51. o.)

• A közösség mint meghatározó egység

10. cikkely: „Tartózkodjunk a haragtól és a dühös gondolatoktól, ne bőszítsen fel, ha mások különböznek tőlünk. Minden embernek van szíve-elméje (心) és mindenkié más-más irányba vonz. Ami neki jó, nekem rossz, ami nekem jó, neki rossz. Nem vagyok szükségképp bölcs (聖), ő nem szükségképp ostoba. […] Így ha ő dühöng is, mi saját hibáinktól tartsunk, és ha csak magunknak van igazunk, akkor is kövessük a sokaságot és eszerint cselekedjünk.”

• A buddhizmus mint „állami” vallás, az állam védelmezője: chingo kokka no bukkyō 鎮護国家の仏教(ez a szerep megvolt Indiában is!) – a buddhizmus arra mutat rá, hogy nincsenek különbségek, de nem akar változtatni a dolgok világi állásán!
• Indiában: hinajána („kis kocsi”) és mahájána („nagy kocsi”), Japánban a mahájána meghatározó. Kevesebb szigorú szabály, de kezdetben Japánban is csak a szerzetesek érhetik el a satorit (悟り)
• Később megjelennek a világi hívőt segítő bódhiszattvák
• A Nara korban (710–784) hat iskola (Nantorokushū 南部六宗): Sanron 三論, Hossō 法相, Kegon 華厳, Ritsu 律, Jōjitsu 成実, Kusha 倶舎

 

Heian kori (794–1185) buddhizmus

• Tendai 天台iskola – alapítója Saichō 最澄(767–822)

• A Lótusz szútra (Hokekyō 法華経) tanulmányozására épül
• Cél az állami buddhizmustól való függetlenedés – a sokaság felé fordul

„Saját szívem-elmém 心 kívánsága, hogy ne csak önmagamat szabadítsam meg és jussak az igazságig, a buddhaságig, de minden emberrel együtt jussak el oda. Ha kívánságom szerint magam elérem a hat ok [a hat érzék mint okok a vágyakozásra] megtisztítását, […], akkor is előtérbe helyezem a sokaság buddhaságig vezetését. Feltétlenül a sokaság közé lépek, önzetlenül a Buddha kívánságától vezetve, mindegyiküket egyenlően a buddhaságra vezetem. […]” (Saichō: Hotsuganmon 発願文)

• Shingon 真言 – alapítója Kūkai 空海(774–835)

• Mindenki maga érheti el a buddhaságot
• Tíz szint a végső állapotig, melyek más tanításoknak felelnek meg:

1. Alsóbbrendű ember (nincs jó/rossz érzék); 2. Gyermeki, de mértékletes (konfuciánusok); 3. Gyermek, félelem nélküli (taoizmus, indiai iskolák); 4. Hinajána (a négy nemes igazság belátása, meditáció); 5. Pratjékabuddha tudat, de nincs együttérzés; 6. Együttérző mahájána tudat (a Hossō iskolának felel meg); 7. A tudat nem születettsége, üresség (a Sanron iskolának felel meg); 8. Harmónia az egy által (a Tendai iskolának felel meg); 9. A legmélyebb külsődleges tudat (a Kegon iskolának felel meg); 10. Dicsőséges tudat, legtitkosabb (a Shingon – „ezoterikus” buddhizmus)

 

Változó igények, átalakuló tanítás

• Tiszta föld buddhizmus (Jōdoshū 浄土宗, alapítója Hōnen 法然). Amida (阿弥陀) tiszta földjén való újjászületés Amida megszólítása, a hozzá szóló „ima” révén: nenbutsu 念仏

• A három korszakról (shōbō 正法 – zōbō 像法 – mappō 末法) szóló tanítás – a miénk a hanyatló, harmadik kor, nincs mit tenni!

• Zen 禅 buddhizmus (elsődleges, de nem kizárólagos szerep a meditációé)
• Folyamatosan alakul a buddhizmus és a sintó összeolvadása, „szinkretizmusa” (ld. honji suijaku elmélet 本地垂迹: a japán istenségek buddhista istenségek „megjelenései”)
• A XIII. századra szétzilálódás

 

Neokonfucianizmus

• A X–XI. századra Kínában új tanítás a meghatározó: „neokoknfucianizmus”, Zhu Xi [jap.: Shushi] 朱子 tanítása a legfontosabb
• A li理és qi 氣[jap.: ri és ki 理 気] tanítása: a li a dolgok rendjét meghatározó minta, törvény, szabály; a qi a dolgokba e szabályt „továbbadó” erő, energia (nem anyag!)
• A hagyományra való hivatkozás, de erős átértelmezés, taoista és buddhista hatás
• A XVI. század végéig háttérben marad Japánban, kolostorokban művelik
• Tokugawa Ieyasu ideológusa, Hayashi Razan 林羅山(1583–1657) idején erősödik meg
• Három erény: bölcsesség, emberségesség, bátorság
• „Öt kapcsolat” (gorin 五倫): úr–szolgáló, apa–fiú, férj–feleség, idősebb testvér–fiatalabb testvér, barát–barát

„[Ez az öt kapcsolat] mindig is létezett. […] Az úrnak szeretnie kell szolgálóit, a miniszternek szolgálni kell urát; az apák gondoskodók kell legyenek fiaikkal; a férjek a [család] külső ügyeivel kell foglalkozzanak, a feleségek a belsőkkel; az idősebb testvérnek tanítania kell a fiatalabbat, a fiatalabbnak követnie kell bátyját, a barátok a szertartások és az igazságosság szabályai szerint kell viselkedjenek egymással. Az ilyen viselkedés teljes mértékben a bölcsesség, az emberségesség és a bátorság körébe tartozik.” (Razan: Santokushō 三徳抄)

 

A visszatérés

• Ahogyan a „Zhu Xi-féle tanítás” (jap.: shushigaku 朱子学)is a hagyományhoz való visszatérést szorgalmazta, a shushigaku kritikája ezt helyezi szembe az konfuciuszi tanítással
• Itō Jinsai 伊藤仁斎(1627–1705), a nevek (=szavak) visszavezetése eredeti jelentésükhöz; a ri elsőbbségéről és az „emberi természetről” (sei 性) szóló tanítás visszaszorítása
• Ogyū Sorai 荻生徂徠 (1666–1728), végletes ragaszkodás a régiséghez (kobunjigaku 古文辞学); de eközben az új – a Tokugawa sóguni rendszer – legitimációja

„A régi királyok útja az út, amely békét hoz az ég-alattiba. […] Az út alapja az égi elrendelés tisztelete. Az ég arra rendelhet valakit, hogy az ég fia (tenshi 天子), fejedelem (shokō 諸侯) vagy főúr (taifu 大夫) legyen. Ugyanígy vannak köztük miniszterek és szolgálók. Ahogyan vannak írástudók, vannak családok, feleségek, gyerekek.” (Sorai: Bendō 辨道, 7.)

• 天子, 諸侯és 大夫valóban „klasszikus” konfuciánus rangnevek – csakhogy a諸侯és 大夫 a klasszikus Kínában az uralkodó (天子) alárendeltjei, a Tokugawa Japánban pedig a sóguné…

 

[1] A japán szavak átírásában a Hepburn, a kínaiaknál a pinyin átírást használtam.

Megosztás a facebookon