Takó Ferenc 2015

Japanizált hagyomány:
a konfucianizmus és a buddhizmus átvételei

 

Röviden a konfucianizmusról

• Konfuciusz (Kongzi [jap.: Kōshi[1]] 孔子, i.e. 551–479) nevéhez kapcsolt hagyomány
• Cél: az „ég-alatti” (tian xia 天下 [jap.: tenka]) rendjének helyreállítása a káoszból (luan 亂/ jap.: ran 乱])
• A minta a „régi uralkodók” útja (xianwang zhi dao / sen’ō no michi 先王之道)

„[…] A nemes (junzi 君子 [jap.: kunshi]) gondosan ügyel a dolgok alapjára (ben 本). Ha az alap áll, akkor megéled a dao (道). Márpedig a szülők tisztelete és a testvériesség az emberség (ren 仁 [jap.: jin]) alapja.«” (Lunyu論語[jap.: Rongo, „Beszélgetések és mondások”], I.2. Tőkei Ferenc: Kínai filozófia, Ókor, I. kötet. Magiszter Társadalomtudományi Alapítvány, Bp., 2005. A fordítást minimálisan módosítottam.)

• A cél az „erények” (de  德 [jap.: toku 徳]) kiművelése: ren 仁 (jap.: jin) – „emberségesség”; li 禮 (jap.: rei 礼) – „szertartásosság”; xin 信 (jap.: shin) – „szavahihetőség”; yi 義(jap.: gi) – „igazságosság”; zhi 智(jap.: chi) – „bölcsesség”

•   Ami nem tartozik az embereket körülvevő dolgokhoz (az „égalattihoz”), vagyis a gyakorlathoz, arról Konfuciusz nem beszél (ld. Lunyu, V.12.). Fontos: a „szertartások” a gyakorlathoz tartoznak, mert a holtak szellemének és (ezáltal is) az élők jólétét biztosítják!

 

Röviden a buddhizmusról

• Gautama Sziddhárthához (i.e. VI–V. sz. / V. sz. vége / IV. sz.), Buddhához (nem személynév! buddha: „felébredt”, „megvilágosodott”) kapcsolt hagyomány
• Az általunk érzékelni vélt világ múlandó (anitja) szenvedéssel teli (duhkha) és én-nélküli/lényeg nélküli (anátman) – ebből keres szabadulást (móksa) a tanítás
• A cél: felismerni, hogy a körülöttünk lévő világ káprázat – e felismerés kiszabadít a körforgásból, eljuttat a nirvánához(jelentése: „ellobbanás”, „kialvás”)

„Ez a nemes nyolcrétű ösvény, úgymint: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés. […] És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.” (Buddha beszédei, „A tan kerekének elindítása” – Vekerdi József fordítása, ld. Buddha beszédei, Helikon, Bp., 1989. Interneten ld.: http://terebess.hu/keletkultinfo/buddhabeszed.html)

 

A japán társadalom átalakulása

• A VI–VII. századra a vérségi kapcsolatokon alapuló társadalommodell szembekerül a törvény alapú szerkezettel (Taika 大化reformok [645], Ritsuryō 律令rendszer [672])
• Az uralkodó esetében ez azzal jár együtt, hogy az isteni származás és a katonai erő (ld. Jinmu császár nevében: 神 és 武) megjelenik a rátermettség, az erény (toku徳) követelménye

• A konfucianizmus már a IV. századra Japánba kerülhetett

• Vita a buddhizmus pontos átvételének idejéről, de legkésőbb a VI. században.

„A koronaherceg és a főminiszter rendelete alapján a három kincset (sanbō 三宝 [a Buddha (Hotoke 仏), a tan (hō 法), a szerzetesi rendek (sō 僧)]) tisztelni kell. A murajik az ősök [tehát saját őseik!] tiszteletére egymással versengve épületeket emeltek a Buddhának. Ezeket terának nevezték.” (Nihonshoki, Suiko 推古 császárnő 2. éve, tavasz 2. hónapja)

 

Shōtoku taishi (i.sz. 572–622)

• Suiko császárnő unokaöccse, Umayado no ōji (厩戸皇子) néven is ismerjük
• Legendás történetek, Suiko uralkodása alatt egyesítő törekvés
• A Tizenhét cikkelyes alkotmány (Jōshichijō kenpō 十七条憲法)
• Klasszikusan shintō elemek

1. cikkely: „Tartsuk értékesnek a harmóniát (wa 和) és a szembenállást kerüljük. Az emberek hajlamosak a szétszakadásra és kevesen képesek a belátásra. Ezért sokan nem követik apjuk szavát és ellenségeskednek a szomszédos falvakkal. Ha a fenti harmóniában van, a lenti pedig nyugodt és egyetértéssel vitatnak meg mindent, a dolgok természetes menetükben folynak. […]”

• A buddhizmus mint védelmező központi szerepe

2. cikkely: „Őszintén tiszteljük a három kincset (三宝,三寶). A buddha (仏,佛), a törvény (法) és a szerzetesi rendek (僧) nyújtják minden országban a legfőbb védelmet (帰,歸), és ezek a legfőbb tisztelet tárgya. […]”

• A konfuciánus tanítást idéző képek jelennek meg

3. cikkely. „Ha császári szót hallunk, feltétlen alázattal legyünk. Az uralkodó az ég (天), az alattvaló a föld (地). Az ég takarja, a föld tartja, így az idő rendben váltakozik, s a mindent éltető lélekerő forogni tud. Ha a föld akarná az eget felborítani, az rombolást eredményezne. […]” (Jamadzsi Maszanori fordítása nyomán, ld. Jamadzsi: Japán története, Gondolat kiadó, Bp., 1989, 51. o.)

• A közösség mint meghatározó egység

10. cikkely: „Tartózkodjunk a haragtól és a dühös gondolatoktól, ne bőszítsen fel, ha mások különböznek tőlünk. Minden embernek van szíve-elméje (心) és mindenkié más-más irányba vonz. Ami neki jó, nekem rossz, ami nekem jó, neki rossz. Nem vagyok szükségképp bölcs (聖), ő nem szükségképp ostoba. […] Így ha ő dühöng is, mi saját hibáinktól tartsunk, és ha csak magunknak van igazunk, akkor is kövessük a sokaságot és eszerint cselekedjünk.”

• A buddhizmus mint „állami” vallás, az állam védelmezője: chingo kokka no bukkyō 鎮護国家の仏教(ez a szerep megvolt Indiában is!) – a buddhizmus arra mutat rá, hogy nincsenek különbségek, de nem akar változtatni a dolgok világi állásán!
• Indiában: hinajána („kis kocsi”) és mahájána („nagy kocsi”), Japánban a mahájána meghatározó. Kevesebb szigorú szabály, de kezdetben Japánban is csak a szerzetesek érhetik el a satorit (悟り)
• Később megjelennek a világi hívőt segítő bódhiszattvák
• A Nara korban (710–784) hat iskola (Nantorokushū 南部六宗): Sanron 三論, Hossō 法相, Kegon 華厳, Ritsu 律, Jōjitsu 成実, Kusha 倶舎

 

Heian kori (794–1185) buddhizmus

• Tendai 天台iskola – alapítója Saichō 最澄(767–822)

• A Lótusz szútra (Hokekyō 法華経) tanulmányozására épül
• Cél az állami buddhizmustól való függetlenedés – a sokaság felé fordul

„Saját szívem-elmém 心 kívánsága, hogy ne csak önmagamat szabadítsam meg és jussak az igazságig, a buddhaságig, de minden emberrel együtt jussak el oda. Ha kívánságom szerint magam elérem a hat ok [a hat érzék mint okok a vágyakozásra] megtisztítását, […], akkor is előtérbe helyezem a sokaság buddhaságig vezetését. Feltétlenül a sokaság közé lépek, önzetlenül a Buddha kívánságától vezetve, mindegyiküket egyenlően a buddhaságra vezetem. […]” (Saichō: Hotsuganmon 発願文)

• Shingon 真言 – alapítója Kūkai 空海(774–835)

• Mindenki maga érheti el a buddhaságot
• Tíz szint a végső állapotig, melyek más tanításoknak felelnek meg:

1. Alsóbbrendű ember (nincs jó/rossz érzék); 2. Gyermeki, de mértékletes (konfuciánusok); 3. Gyermek, félelem nélküli (taoizmus, indiai iskolák); 4. Hinajána (a négy nemes igazság belátása, meditáció); 5. Pratjékabuddha tudat, de nincs együttérzés; 6. Együttérző mahájána tudat (a Hossō iskolának felel meg); 7. A tudat nem születettsége, üresség (a Sanron iskolának felel meg); 8. Harmónia az egy által (a Tendai iskolának felel meg); 9. A legmélyebb külsődleges tudat (a Kegon iskolának felel meg); 10. Dicsőséges tudat, legtitkosabb (a Shingon – „ezoterikus” buddhizmus)

 

Változó igények, átalakuló tanítás

• Tiszta föld buddhizmus (Jōdoshū 浄土宗, alapítója Hōnen 法然). Amida (阿弥陀) tiszta földjén való újjászületés Amida megszólítása, a hozzá szóló „ima” révén: nenbutsu 念仏

• A három korszakról (shōbō 正法 – zōbō 像法 – mappō 末法) szóló tanítás – a miénk a hanyatló, harmadik kor, nincs mit tenni!

• Zen 禅 buddhizmus (elsődleges, de nem kizárólagos szerep a meditációé)
• Folyamatosan alakul a buddhizmus és a sintó összeolvadása, „szinkretizmusa” (ld. honji suijaku elmélet 本地垂迹: a japán istenségek buddhista istenségek „megjelenései”)
• A XIII. századra szétzilálódás

 

Neokonfucianizmus

• A X–XI. századra Kínában új tanítás a meghatározó: „neokoknfucianizmus”, Zhu Xi [jap.: Shushi] 朱子 tanítása a legfontosabb
• A li理és qi 氣[jap.: ri és ki 理 気] tanítása: a li a dolgok rendjét meghatározó minta, törvény, szabály; a qi a dolgokba e szabályt „továbbadó” erő, energia (nem anyag!)
• A hagyományra való hivatkozás, de erős átértelmezés, taoista és buddhista hatás
• A XVI. század végéig háttérben marad Japánban, kolostorokban művelik
• Tokugawa Ieyasu ideológusa, Hayashi Razan 林羅山(1583–1657) idején erősödik meg
• Három erény: bölcsesség, emberségesség, bátorság
• „Öt kapcsolat” (gorin 五倫): úr–szolgáló, apa–fiú, férj–feleség, idősebb testvér–fiatalabb testvér, barát–barát

„[Ez az öt kapcsolat] mindig is létezett. […] Az úrnak szeretnie kell szolgálóit, a miniszternek szolgálni kell urát; az apák gondoskodók kell legyenek fiaikkal; a férjek a [család] külső ügyeivel kell foglalkozzanak, a feleségek a belsőkkel; az idősebb testvérnek tanítania kell a fiatalabbat, a fiatalabbnak követnie kell bátyját, a barátok a szertartások és az igazságosság szabályai szerint kell viselkedjenek egymással. Az ilyen viselkedés teljes mértékben a bölcsesség, az emberségesség és a bátorság körébe tartozik.” (Razan: Santokushō 三徳抄)

 

A visszatérés

• Ahogyan a „Zhu Xi-féle tanítás” (jap.: shushigaku 朱子学)is a hagyományhoz való visszatérést szorgalmazta, a shushigaku kritikája ezt helyezi szembe az konfuciuszi tanítással
• Itō Jinsai 伊藤仁斎(1627–1705), a nevek (=szavak) visszavezetése eredeti jelentésükhöz; a ri elsőbbségéről és az „emberi természetről” (sei 性) szóló tanítás visszaszorítása
• Ogyū Sorai 荻生徂徠 (1666–1728), végletes ragaszkodás a régiséghez (kobunjigaku 古文辞学); de eközben az új – a Tokugawa sóguni rendszer – legitimációja

„A régi királyok útja az út, amely békét hoz az ég-alattiba. […] Az út alapja az égi elrendelés tisztelete. Az ég arra rendelhet valakit, hogy az ég fia (tenshi 天子), fejedelem (shokō 諸侯) vagy főúr (taifu 大夫) legyen. Ugyanígy vannak köztük miniszterek és szolgálók. Ahogyan vannak írástudók, vannak családok, feleségek, gyerekek.” (Sorai: Bendō 辨道, 7.)

• 天子, 諸侯és 大夫valóban „klasszikus” konfuciánus rangnevek – csakhogy a諸侯és 大夫 a klasszikus Kínában az uralkodó (天子) alárendeltjei, a Tokugawa Japánban pedig a sóguné…

 

[1] A japán szavak átírásában a Hepburn, a kínaiaknál a pinyin átírást használtam.

Megosztás a facebookon

Papp Melinda

A dokumentumot az alábbi linkre kattintva lehet letölteni:
japán klasszikus irodalomtörténet

Megosztás a facebookon

A fájlt itt tudjátok elérni:
Japán nyelv 2015 Sági Attila

Megosztás a facebookon

Handout Japán kultúra és társadalom, Japán Írásrendszer 2015-10-13

Első japán írásemlékek:
（kardvésetek, sírhantfeliratok, bronzharangok kínai írásjeggyel）

- Na-ország királyának pecsételője (i.sz. 1. sz.) 漢委奴国王
- Eta-Funayama kardvéset: V. századi ősi fémkard, egy kumamotói kofunból került elő 1873-ban. Első japán nyelvű szövegtöredékek!
 - Inariyama kardvéset: egy Saitama prefektúrabeli kofunból ásták elő, készítési évét (a gravírozott felirat alapján) 471, vagy 531-re teszik.
- Nanatsusaya no tachi: hétágú kard, a Nihonshoki a 4. századra teszi a bejövetelét Japánba, mint a koreai félszigeten található Baekje királyság ajándéka

- 神代文字 jindai moji-elmélet: az Edo korszak végén, Meiji korszak elején lendületet kapott az ősi japán írásmódok felfedezésére tett kísérletezés. Ez többször öltött nacionalista színezetet, illetve több forrásról derült ki, hogy koholmány. Több szószólója van a karakterek létezésének: Hirata Atsutane, Ochiai Naozumi, Tsurumine Shigenobu. A mai tudományos világ általánosan elfogadott álláspontja: tagadás.

 - Kojiki 古事記 (712), Nihonshoki 日本書紀 (720): klasszikus kínaiul íródtak, s több helyen megfigyelhetőek 訓注 kunchū-k, azaz olyan mellékjelek, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a következő szöveget japánosan kell felolvasni. (此二字以音)

- Man’yōshū 万葉集 (759): versantológia. Kb. 4500 verset tartalmaz. Elsősorban kínai írásjegyeket használ azok fonetikus értékéért: ezt az írásmódot man’yōganának hívjuk. Ezek voltak az elődei a mai kanáknak.

Példa: 皇者神二四座者天雲之雷之上爾廬爲流鴨

皇 ookimi- 者wa/ba -神 kami-二 ni-四 shi-座masu- 者wa/ba –天 ama-雲 kumo-之 no-雷 ikadzuchi-之 no-上 ue-爾 ni-廬 iori-爲su 流-ru-鴨 kamo→
Ookimiwa kamini shimaseba, amakumono ikadzuchino ueni iori-seru kamo.
Mivel az uralkodó isteni lény, a viharos felhők villámai felett lakozik. (Kakinomoto no Hitomaro, 3. tekercs 235.)

Hiragana: 草書 fűírásból fejlődött ki. Csúcsa: Heian-kori udvarhölgyek naplóirodalma．

 Katakana: egy-egy alkotóelem redukálásával hozták létre Heian-kori szerzetesek, megkönnyítve a szútramagyarázatok írását.

Hentaigana: Mai használatból kiszorult kanák (kiv.: hagyományos cégéreken ritkán) A ka szótagnak például létezett a 可 (ld. balra) és a 加 (ld. mai változat) írásjegyekből kialakult változata. A ン és a ㄥ a Kamakura korig, a ヰ és a 井, valamint a ネ és a 子 1900- ig felváltva voltak használatban.

 

 

Kanbun kundoku 漢文訓読: klasszikus kínai szöveg (kanbun) klasszikus japánra való lefordítása

 

Olvasássegítő jelek:
A kanbunban ún. kaeriten-ek használata és nyelvtani elemek (végződések, ragok) kiírása katakanával. Kaeriten 返り点: megmutatja, hol kell megváltoztatni az eredeti kínai szöveg (白文) szórendjét ahhoz, hogy természetes japán nyelvű szöveggé lehessen alakítani.
Pl.: レ (re-ten. Azt jelöli, ha két szó helyet cserél), valamint szövegrészek sorrendjeire utaló számozások: 一・二・三・甲・乙・丙・天・地・人

Történelmi kanahasználat:
a japán kanahasználat a klasszikus, kanjialapú szövegekre lett alapozva, ezért mindig konzervatív volt, s már a Heian-korban tartalmazott olyan elemeket, amelyek nem tükrözték a korabeli kiejtést (を és お hangsúlymegkülönböztető szerepe már kikopott). Utoljára a XVII. században revizionálta a kanahasználatot a Keichū nevű szerzetes, s ez a II. világháború végéig használatban maradt. Ez a kiejtés helyett a klasszikus használatot rögzítette (Edo vége-Meiji elejére a modernhez nagyon hasonló kiejtés alakult ki):

1. wa-hang: わ・は 2. u-hang: う・ふ 3. o-hang: お・ほ・を 4. e-hang: え・へ・ゑ ５. ihang: い・ひ・ゐ 6. ji-hang: じ・ぢ 7. zu-hang: ず・づ

行きませふ→行きましょう       東京（トウキャウ）→トウ         キョウ 言ふやうに→言うように

Iroha-dal: a Heian korban jelent meg pangramma szerű vers, amely minden akkor használt kanát, csupán egyszer felhasználva alkotott egy értelmes verset. Áttörés a japán szótárszerkesztésben: már van saját ABC-rendjük!

いろはにほへと              ちりぬるを        わかよ   たれそ       つねならむ

うゐのおくやま       けふこえて        あさきゆめみし     ゑひもせす

 

Megosztás a facebookon

Strausz Janka

A sintó és a japán népi hiedelemvilág (a japán faluhatár jelentősége)

Strausz Janka

 

1.       Sintó irányzatok:

népi sintó (legtisztább formában fennmaradt változat), népi hiedelmek, babonák

szekta sintó – több szekta, amelyek vallásos tevékenységet folytatnak, de nincs szentélyük

udvari sintó: – a császári család részvételével végzett rituálék

szentély sintó: – nagy szentélyekhez kötődik, éves fesztiválok helyszínei

 

2.       Sintó:

A japánok ősvallása: (神道), azaz a Kamik Útja

Kami (神): rejtélyes természeti erő megtestesülése, amely különleges helyeken, tárgyakban lakozik. Lehet elhunyt személy megtestesülése is.

ž  Vallási szinkretizmus: a kontinensről érkező vallások (buddhizmus, taoizmus) hatása

ž  Animisztikus vallás – jellemzi: a spiritualitás, a pluralizmus, a természet tisztelete

ž  Célja: az e világi élet elősegítése, támogatása

ž  Fontosabb rituáléi:       Shichi-go-san (7-5-3), azaz a gyermekek egészséges, hosszú életének érdekében végzett tisztító rítus

Házassági ceremónia, újszülöttel kapcsolatos rituálék

Közösségi rituálék: ősök tisztelete: sintó szentélyben, rizs aratása, ültetése

Egyéb rontásűző, tisztító célzatú rítusok

 

3.       A népi sintó és a japán falu világa:

Fontos: az uji gami (氏神) tisztelete, azaz a közösség jólétéért felelős, teremtő ős-kami. A falu vagy területvédő kami (adott területen élő, rokoni viszonyokat ápoló nagycsaládok közös kamija – ált. családalapító ős! Aratás, betegség – közösséget érintő esetekben hozzá fordulnak.

 

A japán falu eredeti határpontjai:

Muraムラ (falu=lakóterület),  Nora (termőföld)ノラ  és Yama (hegy)ヤマ határaiban.

 

A faluhatár:

„Senki földje”: sem a faluhoz, sem a külvilághoz nem tartozik.

Ambivalens, veszélyes, transzcendens dimenzió.

A mindennapi életet befolyásoló, jelentős térbeli elem (gyülekezési hely, közösségi események, rituálék színtere)

Falusi önidentitás kifejeződése (többi falutól a határ választ el): falun belüli világ (rend) – falun kívüli ismeretlen világ (káosz) – duális szerkezetű világkép.

Meghatározhatatlan tér, homályos dimenzió  - az emberi világhoz fűződő, feltűnő cselekedetek (pl. éneklés) felboríthatják a világok közti egyensúlyt - esküvőknél el kell kerülni.

Csak konkrét céllal közelítik meg (faluba bejutás/kijutás, ceremóniák).

Megakadályozza a betegségek és a szerencsétlenségek bejutását a faluba.

ž  Mindent, ami tisztátalan és ártalmas, innen űzik ki.

ž  Ördögi teremtmények jelennek meg itt, akik veszedelmet hoznak a falura.

ž  Az istenségeknek és a szellemeknek fohászkodnak, különféle imádságokat mondanak el.

ž  A rejtett paradicsomba/túlvilágra vezet el.

ž  A holtak szellemét itt fogadják és búcsúztatják el.

 

          Faluhatár jelölő ikonok:

ž  Mesterséges (teremtett) ikonok:

Határvédő kamik szobrai: Douso-jin 道祖神 (a legnépszerűbb határvédő ), Yama no Kami (hegyi szellem), Jizou 地蔵 (temetők környékén)

                Shimenawa (az úton keresztbe húzva: útzáró kötél), út menti jelzőoszlopok, fákról lelógatott szalmacipők, különféle tárgyak, fába vert sarlók

földbe szúrt bot, kút, fakapu, bábuk.

                Hidak: Hashi-hime: a hidak közelében felbukkanó, féltékeny és bosszúálló szellemlény, aki irigykedik a szerelmesekre.

 

ž  Természetalkotta ikonok (hétköznapi látvánnyal bíró tereptárgyak)

          Sziklák, folyók, öblök, vízesések, szirtek, barlangok szájai,földhalmok, hegyekre vezető utak, hegyi hágók, hármas-és négyes útkereszteződések, átkelőhelyek, kitaposott gyalogösvények

 

          Közösséget érintő problémák felszámolása a faluhatárnál:

káros rovarok száműzése (mushi okuri), betegségek (ekijin okuri), kedvezőtlen időjárási körülmények (amakaze okuri)felszámolása, keresztutak lezárása (tsuji-giri), elhunyt ősök lelkeinek (mitama) üdvözlése/búcsúztatása (shouryou mukae/okuri), obon (halottak napi ünnep), gyógyító ceremóniák.

Áradás veszélyekor, valamint vár- és hídépítkezések előtt: emberi áldozat (hitobashira szokása) a víz kamijának kiengesztelésére.

 

Faluhatárral kapcsolatos legendák:

Tsukigami-sama (憑神様): az embert megszálló istenségek és éhező szellemek (Jikitori, Gakibotoke, Hidarugami)

Jóslatok: isteni kinyilatkoztatás az útkereszteződésekben (tsujiura 辻占) és hidaknál (hashiura 橋占)

A híd mint központi motívum (hídon a holtak lelkei járnak-kelnek, ezért az újszülött sem kelhet át rajta).

Wankashi (椀貸し), azaz a kölcsönbe kapott rizses tálka legendája (barlangnál, tó szélénél, vízesésnél, kútnál, ősi sírhelyeknél)

 

Ajánlott irodalom:

Bhikku Satori Bhante, A sintoizmus, Gondolat Kiadó, 1990.

Ian Reader, A sintoizmus, Kossuth Kiadó, 2000.

Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon. Budapest: Corvina. 1999

 

Megosztás a facebookon